opatem.com
Mert a… művek ezer sebből véreznek, olyan logikátlanságok sokasága teszi őket tönkre (már ha ugye a művész úr veszi a fáradtságot, hogy megmagyarázzon valamit), melyekből egy is elég lenne a totális bukáshoz. Vízben oldódó űrlények, gyilkos növények, félelemszörnyek és inhalátorok, amik segítenek, hogy belélegezhesd a levegőt. Az okokat természetesen sosem érthetjük meg igazán, de azért mindig van idő némi motivációs bariton-huhogásra, mielőtt a Tűz népe megütközik a fagyott Minas Tirith dicső védőivel. Kihagytam volna valamit? Igen, sajnos egy kimaradt: A Falu. A zongorista és a fiatal Mark Zuckerberg egy asztalnál? A történetről nem is érdemes túlságosan sokat beszélni. Persze lesz spoiler, meg minden, szóval akit ez zavar, az szúrja ki a szemét, vagy ugorjon át pár bekezdést. Szóval, van egy idilli, wannabe ~amish falu, melynek boldog lakosai boldogan élnek mindenféle kedves, középkori viszonyok között. A település körül végeláthatatlan erdő húzódik, melyben furcsa agancsos szörnyek élnek (azok, akikről nem beszélünk), megakadályozva ezzel a lakókat a távozásban.
Jessica Biel és Kate Hudson neve is felmerült Ivy szerepét illetően, ám végül az igéző tekintetű Bryce maradt a szerepben. A rendező eredetileg az erdő titokzatos teremtményeit a filmbemutatóban látható rajzokhoz hasonlóan akarta megvalósítani, utólag módosította az eredeti tervet, mivel kivitelezhetetlennek vélte az első változatot. A film alaptörténetében a rendező a klasszikus King Kongból (1933) is merített, ahol az embereket szintén egy titokzatos lény tartja rettegésben a majmos klasszikus bevezetőjében. Több mint 300 munkás 11 hét alatt húzta fel a falu díszleteit. Sigourney Weaver 2 héten át rémálmokkal küzdött a forgatókönyv elolvasása után. A film történetét plágiummal vádolták, miszerint bizonyos részeket átemelt Margaret Peterson Haddix 1995-ös könyvéből, a Running Out Of Time című írásból. Az ügyből végül nem lett semmi. Roger Ebert kifejezetten gyűlölte A falut. Egy csillagot adott mindösszesen és úgy fogalmazott: A film egy nagy tévedés, amely előrevetít valamit, amiből végül a legnevetségesebb végkifejletbe fut.
A vak lány előtt nem lepleződik le teljes egészében az alapítók által elfedett titok, sőt mintha a külvilág is egy hangyányival jobb hely lenne, ha olyanok népesítik be, mint a parkőr, aki önzetlenül siet a lány segítségére. Láthatjuk tehát, hogy A falu sokkal inkább egy példamese és Shyamalan feszültségkeltést szolgáló eszközei is sokkal inkább a történetmesélést, a dramaturgiai ív fenntartását szolgálják, mint az öncélú ijesztgetést. Érdekes megfigyelni, hogy későbbi filmjei kapcsán negatívumként felrótt "túl korán lelőtt poén" itt is előkerül: Ivy apja már a film derekán felfedi a vének titkát a lánya előtt. Ami viszont mégis működőképessé teszi a film hátra lévő nagyjából 20-25 percét, az éppen a már korábban alaposan előkészített mese hozadéka: amikor a szörnyek – melyeknek nem is kéne létezniük – mégis feltűnnek, elbizonytalanodunk abbéli hitünkben, hogy a Falu vezetője vajon ezúttal igazat mondott-e? Dramaturgiai szempontból nyilván erősebb befejezést hozott volna, ha a titokra csak a film végén derül fény, de itt – utoljára – még működik Shyamalan furcsa történetmesélési technikája.
A film okosan építkezve bontogatja ki karaktereinek drámáját, nem siet sehova, melankolikus lassúsággal borzolja a nézők idegeit. A pillanatok kitartása, a horrorisztikus misztérium tálalása a színészeknek köszönhetően bőven magasabbra emeli a történetet, mint holmi természetfeletti thriller. Gazdagon megírt párbeszédek, dialógusok, szépen kidolgozott soraival mesél Shyamalan és ez filmjének legfőbb varázsa. El kell tudnunk merülni abban a világban, amit A falu szereplői elmondásaik alapján megpróbálnak a lehető legtökéletesebben megvalósítani. Hogy ez mennyire működőképes vagy éppenséggel hamis? Ennek bőkezű kifejtése a film abszolút lényege. Technikai szempontból A falu különleges vállalkozásnak minősült. Roger Deakins operatőri tehetsége legjavát hívta segítségül a film felvételeinél. Az abszolút korhűn, minden apró részletre odafigyelve megalkotott miliőt James Newton Howard csodás, Oscar-díjra jelölt zenéjére hullámozva rögzítette celluloidra. Egy-egy pillanat a filmből kiemelve, önálló etűdként is tökéletesen megállná helyét.
"A falu jegyzője" című tévéfilm dabasi forgatása A magyar televíziózás történetében munkásságával külön fejezetet érdemelt ki Zsurzs Éva (1925-1997) Kossuth díjas rendező, forgatókönyvíró, érdemes művész. A nevével fémjelzett filmes produkciók száma meghaladja a hetvenet, közte számos nagysikerű, klasszikus magyar irodalmi alkotás mozgóképi megjelenítésével. E gigantikus életmű megkerülhetetlen része báró Eötvös József (1813-1871) "A falu jegyzője" című 1845-ben megjelent regényének televíziós adaptációja, mely már az 1970-es évek elején szerepelt a Magyar Televízió terveiben, de a forgatásra végül 1985-ben került sor. A reformkorban játszódó történet felvételei az ország több helyszínén történtek, és a jelenetek egy részének az akkoriban nevelési tanácsadóként működő Gombay-Dinnyés kúria adott otthont. A korabeli sajtó mostohán kezelte a kb. egyhetes, útlezárással járó forgatást. A tévéfilm dabasi fogatási helyszínének eseményeiről a legbővebben a Fehérakác Híradó helyi szerkesztője, Juhász Sándor tudósított a "Filmforgatás Dabason" című írásában, mely az újság 1985. évi 4. számában jelent meg: "Eötvös József A falu jegyzője című regényéből négyrészes tévéfilmet készít Zsurzs Éva rendező.
A lényeg, hogy a lassúdad egyformasággal poroszkáló hétköznapok sorába muszáj bombát hajítani, de legalább éket verni, mert ez az, ami energiát biztosít a következő öt, tíz, ötven egyforma év túlélésére. Czakó Julianna és Gáspár Tibor Persze nem mindig vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni azt, ami a szemünk előtt zajlik. Azt, ahogyan a falu bírájának, Feledi Gáspár uramnak az egyszem vér szerinti lánya, Boriska kitartóan és kreatívan próbálja magát felkötni a hosszú nyitó jelenetben, a színpadon lévő, eljegyzés okán összegyűlt tömeg a maga mohácsis örök derűjével, nótázással és akasztási jótanácsok osztogatásával kommentálja. A falu mindent látó, mindent tudó népe nyilván nem először, de nem is utoljára látja a szerelmi bánatból egyetlen kiutat látó lány kötéltáncát, de egy öngyilkossági kísérlet itt meg sem közelíti az ingerküszöböt. A falu két lábon járó térfigyelő kamerái inkább a perifériára vetik fürkész tekintetüket, és ki is pécézik, akit csak lehet: az ügyeletes falu rosszát, a Feledi bíró fogadott lányába, az eljegyzésére készülő Bátki Tercsibe reménytelenül szerelmes Göndör Sándort, meg a Feledi fejét határozott mozdulatokkal elcsavaró rosszlányt, Finum Rózsit.
Ez a térszerkezet szintjén is megmutatkozik. Van egy háromszögünk: a falu, az erdő és a város. A falu és a város két tér, ami a civilizációt tükrözi, azaz ismerősek a néző számára, míg az erdő a kettő között helyezkedik el – egymáshoz is csak az ismeretlenen átvágva magukat juthatnak el (noha ez csak a falusiak szemszögéből jelenik meg). A mítoszt csak még félelmetesebbé teszi, amikor leleplezik. Megszűnik az idealizmus és kiderül, hogy emberekhez köthető, vagyis a fiatalok és a közösség – sok esetben negatív – korlátait nem egy olyan dolog okozza, amivel nem lehetne szembeszállni, hanem egy egyszerű manipuláció. Összképében azt hiszem, célszerűbb a falura pszichológiai thrillerként tekintenünk, mintsem misztikus thrillerként, akkor talán hangsúlyosabbá válnak ezek a finom elmozdulások, valamint az érzelmi és értelmi hajtómotorok is jobban kivehetők lesznek. Hozzászólások hozzászólás