opatem.com
Nem a kívülállóíró tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a népi mesemondó tudatvilágát imitálja. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás fordulatait utánozza. A Tót atyafiak és A jó palócok történetei mégsem csupán falusi idillek; a legtöbb írás mélyén ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors is. 2. MIKSZÁTH KÁLMÁN ÉLETE. | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár. Az a fekete folt Amikor kézbe vessük Mikszáth Kálmán írását, eszünkbe jut, hogy ez a kiváló ábrázoló olyan ajándékot hagyott a világra, Magyarországra, amelynek mindenkihez el kellene, hogy jusson. Ennek a meghatóan szép, tanulságos novellának mondandója volt akkor is, megírása idején, s még most is. Nem is csupán a történet kiemelkedő, sőt, az talán másodlagos a művészien használt nyelvezett mögött. Meglepően hosszú bevezetés után elgondolkodtató a bonyodalom, s a befejezés nyitva marad, mint a főszereplő sorsa is. Az olvasóra van bízva a történet továbbgondolása. Mikszáth Kálmán nem ebben az egy novellában él ezzel az eszközzel.
(A család a XVIII. században papi família volt, később a gazdálkodásra tért át, magát nemesi származásúnak tartotta. ) 1847. – Mikszáth Kálmán születésének éve. Január 16-án születik a nógrádmegyei Szklabonya faluban. (Atyja, Mikszáth János ágostai hitvallású kisbirtokos, korcsmáros és mészáros; anyja Veres Mária, egy elszegényedett falusi nemes leánya. A szülőknek négy gyermekük születik. A regényíró Szklabonyán végzi elemi osztályait. A tótnevű faluból később Kürtabony lesz, Kürtabonyból 1910-ben Mikszáthfalva, a cseh-szlovák köztársaságban: Sklabina. ) 1857–1863. – Mikszáth Kálmán az evangélikusok és reformátusok hatosztályos rimaszombati gimnáziumában. (Atyja nem akarja iskoláztatni: «Mit kínozzuk ezt a gyereket a betűkkel? Megél ő úgyis ezen a portán, mint az apja és nagyapja megélt! » De anyja nem szeretné, ha a fiú gazdálkodó maradna. Mikszáth Kálmán élete és munkássága. A regényíró diáksága semmi jót sem ígér. Mint alsó osztályos tanuló a magyarban feltűnően gyönge, csak az ötödik osztálytól kezdve fogalmazza ügyesebben dolgozatait. )
Az első Mikszáth–Révai-kiadást, az író két székfoglaló novellájának gyönyörű példányait, Jókai ajánló szavai díszítik. («Önkénytelenül eszembe jut, írja ifjú pályatársáról Jókai, az egyszeri tudós, aki késő este nála mulató vendégeinek azt mondta, hogy nézzék csak, milyen szépen süt a hold odakinn; s hogy jobban láthassák, fogta a lámpát, kivitte: annak a világánál mutatta be a holdat. Mikszáthnak nincs szüksége az én lámpásomra. Meg fogják őt látni a saját talentuma fényénél. Mikszáth kálmán életrajza rövide. Aki az elbeszéléseit olvasni kezdi, le nem teszi, amíg végig nem olvasta s csak azt sajnálja, hogy miért nem több? ») A hirtelen felbukkant regényíró dicsősége közeledni kezd Jókai fényéhez. Annál jobban fáj neki feleségétől való elválása. (Hét évi távollét után levelet ír nejének: «Kedves Ilonka! Mikor azelőtt sok évvel elváltunk, rúgó indok az volt, hogy anyagilag ziláltan állottam s nem tudtam, hol fogok megállni a lejtőn. Jól esett, habár mindennél jobban szerettem, ha sorsa elszakad az enyémtől. De föltettem magamban már akkor, hogyha valaha vinni fogom valamire s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá fogom tenni.
Kései írásai viszont egy olyan tragikus világképet körvonalaznak, amelyben egyszerre vannak jelen a hagyományos 19. századi magyar végzettudat és a modern polgári katasztrofizmus elemei. Mikszath kálmán életrajza . Utolsó nagy műve, A fekete város 1910 olyan örökös csapdahelyzetként ábrázolja a magyar történelmet, amelyben a végzetes boldogtalanság legalább annyira természetes, mint a mindennapok kiszámíthatatlan abszurditása. Kései novellái – jóllehet zömük falusi közegben játszódik – a polgári civilizáció egyetemes válságáról beszélnek, a lét permanens fenyegetettségéről, az ártatlanság és a szépség kiszolgáltatottságáról (Méretlen hús Tóthéknál, Maguktól támadt mesék, Piros harangok).