opatem.com
Most már tudta, hogy vár. És tudta azt is, hogy nemcsak az eszével várja Joan Madou – a karja is várt rá, és az erei is, és még valami különös, újszerű gyengédség a szívében Felkelt, magára kapta háziköntösét, és odaült az ablakhoz. Bőrét simogatta a finom gyapjú melege. A diadalív árnyékában online film magyar. A köntös régi volt; sok éve viselte már. Ebben aludt a menekülés idején ez melegítette a hideg spanyol éjszakákon, amikor a tábori kórházból holtfáradtan tért vissza barakkjába. Juana, a tizenkét éves lány, akinek a tekintete nyolcvanesztendős volt, ott halt meg egy nyomorúságos madridi estén, a doktor szállodájában, ez alatt a köntös alatt – egyetlen kívánsággal a szívében: bár neki is lenne valaha ilyen finom gyapjúköntöse, mely melegíti testét és lelkét, eltakarja didergő bőrét és fogvacogtató emlékeit, hogy elfelejtse, miként gyalázták meg édesanyját, és apját hogyan gyötörték halálra. Néhány bőrönd, pár ócska holmi, egy csomó elnyűtt könyv – kevés kell egy embernek az élethez. Nincs is értelme ragaszkodni a sok limlomhoz, ha az élet ilyen bizonytalan.
Tudomásul vette, mint annyi egyéb dolgot, azzal a fatalista nyugalommal, mely a kiszolgáltatott emberek egyetlen fegyvere. Az ég itt is olyan volt, mint máshol, mindig ugyanaz, akármit lát maga alatt az elgyötört földön – önfeláldozást, szerelmet, önzést, gyűlöletet. A fák virágpompába öltöztek, mint minden tavasszal, mit sem törődve azzal, hogy gyilkosok vagy szerelmespárok szívják be illatukat. A szilvakék alkonyra minden este fátyolt borít reményre és kétségbeesésre, hűségre és árulásra. Az emberek sietnek otthonukba vagy odújukba, akár van a zsebékben útlevél és személyazonossági igazolvány, akár nincs. De azért mégis jó Párizsban lenni megint. Jó ballagni a sima aszfalton, elernyedve, gondolkodás nélkül, az utcák ezüstszürke fényében. A diadalív árnyékában online film sur. Mindig élvezte ezt az órát, amikor a régi bánat és a kiolthatatlan, ösztönös életöröm egybeolvad, mint az ég és a tenger a horizonton. Ahogy éjjel, álmatlan hánykolódás közben felülkerekedik a gyötrelem. De ilyenkor még erősebb az egyszerű boldogság: istenem, mégiscsak élek!
A finom esőben végigmentek az üres, szürke uteán, és amikor a végére értek, ismét kitárult előttük a hatalmas tér, közepén az ezer fényben úszó, nagy, nehéz, szürke Diadalívvel. Ravic visszatért az lnternationalba. Joan Madou már mélyen aludt, alnikor reggel elhagyta a száliodát. Azt hitte, hogy egy óra múlva otthon lesz megint, de három óráig tartott, míg dolgait elintézte. – Jó napot, doktor úr – szólította meg valaki a lépcsőn. Sápadt arc, boglyas, felsete haj, pápaszem. Nem ismerte meg. – Alvarez – nlondta az ember. – Jaime Alvarez. Már nem emlékszik rám? Ravic megrázta fejét. Az ember lehajolt, és felhúzta nadrágszárát. Hosszú sebforradá futott végig a lábán, egészen a térdéig. – Most már emlékszik? – Én operáltam? Az ember bólintott. – Egy konyhaasztalon, a front mögött. Egy rögtönzétt tábori kórházban Aranjuez kézelében. Egy, kis fehér házikóban, mandulaliget kézepén. A diadalív árnyékában (1984) Online teljes film magyarul | Arch of Triumph. Most már emlékszik? Ravic orrát hirtelen megütötte a virágzó mandulafűk nehéz illata. Olyan hirtelen elűzt mintha itt maradtak volna a sötét, piszkos, döngő lépcsőn, elválaszthatatlanul összekeveredwe a vér még édeskésebb és még émelyítőbb szagával.
Bizonyos felelősség. Rendbe kell hozni mindent. – Gyerünk! – Ravic magára kapta felültőjét. – Majd én odakísérem. A férje volt? – Nem – felelte az asszony. Az Hôtel Verdun tulajdonosa kövér ember volt. Koponyáján egyetlen hajszáiat sem lehetett látni, viszont kárpótlásul vastag fekete festett bajuszt viselt, és fekete szemöldöke félelmetesen bozontos volt. A hallban állt, mögötte a pincé a szobalány és a lapos mellű pénztárosnő. Rögtön látták, hogy már mindenről tud. Amikor meglátta az asszonyt szitkozódni kezdett. Elsápadt, kövér, a kis keze vadul hadonászott a levegőben, csak ugy dőlt belőle a felháborodás és a harag. Ravic meglát rajta megkönyebbélés. Rendőrségről, idegenekről, gyanúról, börtönről beszélt. Amikor idáig jutott, Ravic hirtelen a szavába vágott: – Ugye, maga Provence-ba való? A Diadalív árnyékában – (Teljes Film Magyarul) 1948 - Video||HU. – kérdezte. Miből gondolja? – csodálkozott a gazda. – Semmiből. Csak félbe akartam szakítani. Erre a legostobább kérdés a legjobb. Különben egy óra múlva se fejezné be. – Kicsoda ön, monsieur, és mit akar – Végre az első értelmes mondat.