opatem.com
A nyílt térségek lakója, a Közép-Európától Közép-Kínáig mindenütt előforduló jellegzetes sztyeppei ragadozó madár fajta. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Igen kedvelt vadászmadár régóta. Viszonylag kis testű madár, de ahol megjelenik, onnan még a nála jóval nagyobb sas is tisztelettel odébb áll. Kiszemelt áldozatát, gyakorta több mint 300 km/órás sebességű zuhanórepüléssel vadássza le. Soha sem öl kedvtelésből, csak táplálkozása céljából! A sólyom jól alkalmazkodik, jól tanítható és kitűnő társ. Őseink fontos és kiemelt vadász "háziállata" volt! Így aztán itt is megerősíthetjük, hogy nagyon igaz, amit a későbbi születésű türk nyelv hasonló hangzású "torgul / turgul" szava hordoz, vagyis, "kiváló tulajdonságú kedvenc ragadozó madár". 1K886 Régi bronzírozott fém turul madár talapzaton - Vatera.hu. fehér sólyom. A faj állományát egyébként a legoptimistább becslések is csak mintegy 17 ezer párra teszik a világban, a pesszimisták szerint azonban ez a szám nem éri el a 10 ezret sem. Hazánkban is a kipusztulás szélén volt már a kerecsensólyom, de a megmentésüket célzó program hatására is az 1980-as 13 párról már 200 pár fölé emelkedett a számuk.
Különösen kiemelendő ez annak fényében, hogy a Kárpát-medence kivételével mindenhol csökken az állomány. 2011-ben magyar javaslatra az Európai Unióban a lehető legszigorúbb védelem alá helyezték a kerecsensólymot és a kék vércsét. A pusztai népekről szóló leírásokban, régi solymász könyvekben gyakran feltűnik a turul név. Ezen írások mindegyike felsőfokon szól a turulról. Ez egy olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkező solymász madár, mellyel a saját test tömegének a többszörösét meghaladó nagyságú prédát is el lehet ejteni. Mongol évkönyvekből tudjuk, hogy Dzsingisz kán fiai, Dzsagatáj és Oktáj, turulokkal hattyúkra vadásztak, a kirgiz követek pedig hófehér zongor sólymokat vittek ajándékba, melyet az oroszok krecsetnek hívnak. Más források említik, hogy Timúr Lenk is turulokkal vadászott darvakra. Turul (madár) – Wikipédia. A régi arab solymászkönyvek a solymászmadarak legkiválóbbjaként említik a turult. Volt, hogy uralkodói ajándékként egészen Egyiptomig eljutottak északi vadászsólymok. A szeldzük Mohammed el Bardzsini, aki szintén a "Toghrul"-t tartja a legjobb vadászmadárnak, és mesébe illő teljesítőképességgel ruházza fel.
A tapasztalat ugyanis azt mondja, hogy – mondjuk – fejfájás ellen aszpirint tanácsosabb bevenni. A föntebb emlegetett virágzó és gyümölcsöző jövő utódaink által lehetséges. Ahhoz azonban nem árt tudomásul venni, hogy mottónk második sora sokkal fontosabb konnotációval (is) bír, mint amit az előbbiekben felsorolt, bár alkalomszerűen és egy ideig valóban kellemes tevékenység jelenthet. 35 2. 36 A fenti kommentárok megszövegezése után került elő, némi érdeklődés, kutatás, szerencse és baráti segítség jóvoltából, egy képeslap, amely a hegyesi turulmadaras köztéri építményt ábrázolja. Mivel másik hasonló hegyesi turulmadárról nincs tudomásom, a Hét Nap cikkírója sem tesz róla említést, úgy veszem, hogy – mint a cikkíró írja – "az első világháború véres poklában hősi halált halt kishegyesi katonák örök álma felett őrködő turulmadár emlékmű"-ről van szó. A képeslapon szerepel a "Kishegyes 1941. Duna-Ipoly Nemzeti Park - Szelim-barlang. IX. 21. " dátum, tehát azt a felállítás időpontjának kell tekinteni. Ezzel fontos adatok birtokába jutottunk: tudjuk, hogy nézett ki az emlékmű, s azt is, mikor állíttatott, továbbá a cikkíró szövegéből kiszámíthatóan azt is, hogy mikor döntötték le.
Ime e nehány sor: Barna hajú szép hunfiak, Mi haszna még a gyors nyilak! Bár tőlök a nap elborúl, Tárnokvölgye bealkonyúl, Zászlótokon lecsüngve áll, Nem repdes a turulmadár! 30És ismét alább, a czezunmauri harcznál: Harmadnapon kürtödbe fúsz Torda fia hős Bendegúz! Zászlóidat a keleti Szellő vigan lebegteti, Hogy a turul repdes belé – Nyugot felé, nyugot felé! Ez a költő felfogása. Krónikásaink közt egyedül Kézai az, ki a turul emlékét e néven fentartotta, s egyszersmind a róla szóló hagyományt is legtovább fejlesztette. Nála a turul Attila király jelképe, és másod unokájában Álmosban, újra megtestesülése; nyilván mondja, hogy Árpád, Álmos fia, a Turul nemzetségből származik, s ez állítását alább, Gyeics vezérről szólván, ismételve megerősíti. Hogy a Turul nemzetség az Árpádokra vonatkoztatva, birhat-e valami historiai alappal, azt ezúttal nem keresem; hogy azonban egy genus Turul (de genere Turul) valósággal, és pedig Kézaihoz igen közel korúlag létezett, azt hiteles okiratok bizonyítják; nemkülönben áll, hogy Turul mint személynév s mint helynév is többször fordul elő emlékeinkben.
A nyelvszokás lassankint elejtette a turult, s megmaradt csak a kurul, mely a tovább módosult karuly és karvaly alakokban ma is él köztünk. Vizsgálódásaink végeredménye tehát az, hogy a turul csakugyan nem más, mint a karuly; és így Szabó Károlynak is igaza van, a Turulnak is igazsága van. És ha a szíves olvasó még nekünk is igazat adott, akkor a zászlót megmentettük.
Némelyek szerint már János király alatt, 1538-ban végzést hoztak, hogy a három nemzetből álló Erdélyország részére három különböző pecsét készíttessék, e végzés értelmében a vármegyék magyarsága, kétségkívül régi usus folytán, egy kék mezőben zöld gyep fölött repkedő arany csőrű, egyfejű fekete sast kapott volna czímerül. De teljes bizonyosságúnak tekinthető és határozott intézkedés az erdélyi pecsétek dolgában csak az 1659. évi szászsebesi országgyülésen történt, melynek egyik törvény czikkelye kimondja, hogy az ország négy nagyobb rendje szerint – a negyediket képezvén akkor a magyarországi kapcsolt részek, – négy külön pecsét metszessék, s ezek közűl az erdélyi vármegyék pecsétjén egy fél sas legyen. Hogy a magyar nemzeti sas itt már csak fél sassá csonkítva jelenik meg, annak valószínű oka az, hogy a fejedelmek az 1659-iki végzést megelőző időkben már régóta használván pecsétjeiken a három nemzeti czímert saját családi czímereikkel különféle módokon összetéve, a sasnak eltünt fele egyszerűen valamelyik czímercombinatio technikai nehézségeinek eshetett áldozatúl.
Azt sem említem, hogy milyen mezőben milyen színűek. S ki kitől vette át. Rátérve a sörényes jószágokra: azt is tudni lehet, hogy hány ország szerepelteti jelképként az oroszlánt (a hím oroszlánt! ) akár oldalnézetben, akár lépegetés közben, akár csak sörényes fejét, szigorúan szemlélve a nézőt. Ha nem lenne meleg, akkor boncolgatni lehetne a balkáni szárnyasokat és sörényes jószágokat is, hisz éppen legutóbb került egymás mellé két oroszlános ország, igaz, az egyik csak jellegzetes történelmű országrész, mely(ek)ben az egyik esetében évszázadok óta marcona képpel néz ránk három koronás Leó, a másikban pedig éppen nemrég óta kezdett el (újra) lépegetni. Van három, sőt több lépegető Leó is, de az másutt. S mi köze mindehhez a turulnak? Például annyi, hogy a 19. század legvégén, amikor a nagy millenniumi eufóriában megszületett a millenniumi emléktornyok építésének elképzelése, igény mutatkozott címerállatszerű jelképre, mely a tornyok "birodalmi" marconaságát is hirdette volna (az akkor még) történelmi Magyarország végein.