opatem.com
A bibliai Canticum Canticorum már a középkorban mintául szolgált a latin vágáns, majd nemzeti nyelvű irodalmaknak a természeti jelképek változatos alkalmazásához. (Salamon énekének prózai fordítását már a Döbrentei-kódexből (1508) ismerjük. Középkori cseh fordításairól pl. Földes 2005; 2008, 88–91, 127–139. ) Sylvester is erre a versre gondolhat, amikor sokat idézett apológiájában megjegyzi, hogy ilyesmivel tele a Szentírás. Ebben a megközelítésben Salamon és Sulamytha párbeszéde az egyetlen "igazi" virágének a XVI. századi Magyarországról – annál inkább, mivel Bogáti is ekként nevezi meg ("Ez a virágének rövid summája…"): Úgy vagyon, de így virágoz mi ágyunk, Hogy tés szép vagy, úgy díszes az mi gazunk, Cédrus, ciprus minden palotánk, házunk, Kiben én, rózsád, virágod, úgy lakunk. […] Ottan, mint enyémben, kertedbe megyek, Szűvem, húgom, mátkám, füvekben szedek, Jó szagú virágodban mind szegdelek, Kertedbéli gyümölcsödben mind veszek. (Kiadása: Régi magyar… 2000, 442–456. Irodalom - 9. osztály | Sulinet Tudásbázis. Kontextusáról és virágének-kapcsolatairól: Dala 1997. )
A harc továbbfolytatásához megszűntek a feltételek. Rákóczi maga is úgy látta, hogy a szatmári béke s az új uralkodó biztosítja az uralkodó osztály alapvető jogait és az ország függetlenségét oly módon, ahogy a rendi konföderáció célul tűzte ki. De mivel az erdélyi fejedelemségét a béke nem tette lehetővé, ő személy szerint elutasította azt. Történelemtanitás » Blog Archive Katona András: A Rákóczi-szabadságharc recepciója a magyarországi történelemtankönyvekben – a háromszázadik évforduló alkalmából | Történelemtanitás. Károlyi és Pálffy felfogása pedig ott találkozik, hogy a teljes katonai vereség előtt megmenteni, ami menthető: a rendi-nemesi érdekeket. "32 A rendszerváltozás előtti utolsó, a korral foglalkozó gimnáziumi tankönyv Walter Máriáé33 is jelentős terjedelemben foglalkozik a Rákóczi-szabadságharccal. Külön forráselemzés tárgyát képezi II. Rákóczi Ferenc brezáni kiáltványa, és önálló olvasmány szól Európa és a Rákóczi-szabadságharc kapcsolatáról, illetve adott helyen éppen e kapcsolat, a külső támogatás hiányáról, mint a békekötés egyik meghatározó okáról. A szatmári béke létrejöttével és értékelésével kapcsolatban kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a tankönyvíró: "A Szatmárra összehívott utolsó, immár csonka kuruc országgyűlés a körülmények ismeretében elfogadta a békefeltételeket.
A béke megkötésével véget ért a harc, de dicsősége tovább munkált s messze beragyogta a következő évtizedeket. Nemcsak a bujdosók, az itthon maradtak sem menekűlhetnek hatása alól: megírják történetét, vagy legalább följegyzik egyes eseményeit. A Neustadti harc első versszakai. (Palocsay Gy. kézirata. )
Nem mondom meg. Tanulmányok Petőfiről, szerk. Szilágyi Márton, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014, 203–226. Csörsz 2016 = Csörsz Rumen István, A nyúl és a pitypalatty. Két moralizáló vers a 17–18. századi magyar közköltészetből, in: Nagy az Isten állatkertje. Állatságok a magyar irodalomban, szerk. Mercs István, Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Társaság, 2016 (Modus Hodiernus), 48–78. Csörsz 2015a = "Madári szép szabadságom". A 17–18. századi magyar szerelmi közköltészet madárszimbolikájához, in: Doromb: Közköltészeti tanulmányok 4, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, reciti, 2015, 95–119. Csörsz 2015b = Csörsz Rumen István, Nyelvemlék, közköltészet, hamisítás, in: Stephanus noster. Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára, szerk. Jankovics József, Jankovits László, Szilágyi Emőke Rita, Zászkaliczky Márton, Budapest, reciti, 2015, 369–382. Csörsz 2015c = Csörsz Rumen István, 18. Magyar irodalomtörténet. századi magyar világi ponyvakultúra – a vallásos kiadványok tükrében, in: Amicitia. Tanulmányok Tüskés Gábor 60.
Csaknem bizonyos, hogy más volt a szerző, de a régi szöveget jól ismerő, s az alantas tréfák iránt fogékony diák lehetett; Szilágyi Ferenc Zámolyi Nagy Istvánban azonosította. (Szilágyi F. 1981, 28. Zámolyi Nagy István [1770–1841] valóban debreceni diák volt ekkoriban, később a Dunántúlon tevékenykedett református lelkészként. ) A XVIII–XIX. század fordulóján egy másik travesztia is készült ugyanerre a lírai helyzetdalra, amelyet aztán az 1840-es évekig nyomon követhetünk ponyván és kéziratokban. (E műfaji kapcsolatról előzetesen: Csörsz 2012b, 441; részletesebben: Csörsz 2016. ) A Pitypalatty éneke (Szörnyű nagy a munkám) (RMKT XVIII/15, 7. ) látszólag egy madárkáról szól, ám az szántóföldi idillből hamar panaszkodásba csap át: az aprócska jószágot mindenki háborgatja, szórakozásból és véletlenül is az életére törnek, időtöltésképp pusztítják őt és fészkét. A versben nem szó szerint ismétlődnek a nyúl panaszai, hanem tartalmilag, ám az ősszöveget jól ismerő korabeli olvasók ebben a korszerűsített, cseh-osztrák rokokó dallamra készült átköltésben is megérthették a régi (és mindig aktuális) utalásokat.
"45 A Magyarok Európában III. kötetének szerzője Kosáry Domokos volt, akivel már az 1945 utáni tankönyvek kapcsán találkozhattunk. Ebben a munkájában "Habsburg-Ausztria" közjogi elemzése kapcsán fontosnak tartja leírni – végképp eloszlatva egy tévhitet –, hogy "Károlyi Sándor ″árulása″ azok közé a legendák közé tartozik, amelyekkel a XIX. század nacionalista romantikája szerette a nehézségeket magyarázni. Az adott feltételek között, minden további erőforrás híján, a teljes szétverésén és az azt alighanem követő súlyosabb alávetésen kívül nem volt más alternatíva, mint ez a mégiscsak elért kompromisszum, amely végül is minden elkerülhetetlen negatív vonása ellenére lehetővé tette, hogy a romokban heverő ország békét, nyugalmat nyerjen és a korábbinál jobb feltételek közt elindulhasson a felemelkedés útján. "46 A rá következő évtizedeket – a függetlenségi szemlélettől eltérően és Szekfűhöz hasonlóan – emelkedő időszakként, "a rommá lett ország fokozatos felemelkedésének, regenerálódásának időszakaként" írta le, "az európai modell általános mozgásának megfelelően".
Ötvennél több önálló könyve jelent meg, és több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra. Széchenyi- és József Attila díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és a Budapest díszpolgára címet. Közéleti tevékenységét Radnóti Miklós antirasszista díjjal és a Hazám-díjjal ismerték el. Post Irént a világ csodájának tartotta / Fotó: RAS-archív Fiatal színházi kritikusként, egy bemutató után került közel Psota Irénhez. Hazakísérte, beszélgettek, a férfinak imponált a színésznő harsány szókimondása, színes egyénisége. Az akkor már második házasságában élő Psota elvált, és hozzáment Ungvárihoz. 12 évig éltek együtt - Ungvári egyszer azt mondta, ez börtönből is sok. Talán nem akarta, hogy a másodhegedűs szerepe jusson neki a díva mellett, és végül elváltak. A színésznő halálakor azt mondta: "Irén a világ csodája volt". A honlapján így írt magáról: "Az életprogramomat beteljesítettem. Ungvári Tamás fiával beszélgettünk a Klubdélelőttben | Klubrádió. Tőlem senkinek nem kell és nem kellett félnie, engem viszont bátran lehetett és lehet irigyelni... Az a vidám pesszimista, aki vagyok, tisztelettel köszönti olvasóit, híveit, irigyeit és ellenfeleit.
Említettem már Bebelt, akit a másik lágerben állítólag már egy huszonéves lányka olvasott. Ebben tisztelettel kételkednék. Bár magyarra már 1919-ben lefordították Bebelt, az ökörszarvból készült kilincsek gyárosát, Szabó Ervin pedig ismertette is – fogalmi készlete és elavultsága az 1940-es évekre ezt alig teszi hihetővé. Alig hihető, hogy a Gárdos-könyv főhősének Alekszej Tolsztoj Első Péter című regénye már 1945-ben kedves olvasmánya lehetett. Első magyar fordítása ugyanis a háború után tíz esztendővel jelent meg. Ez az apróság azonban rávall az emlékező fiú indítékaira. Megrajzolja a szovjet hadsereg indulóját, egy osztrák munkásmozgalmi dalt, a svéd fürdőkádban éneklő fiatalember arcélét: az ifjan hívő bolsevikét, aki még az udvarlásban is lenini monomániával hiszi a jövendőt. A fiatalkori arcmás rehabilitálja az érett, rendszerhű Gárdos Miklóst. Hitelt retusál egy kommunista hitnek, ezt fenntartani pedig nem volt hozzá rendelt valóság. Gyász: meghalt Ungvári Tamás író, Psota Irén egykori férje - Blikk. A hit nem váltja meg és nem is igazolja a Rákosi- és Kádár-rendszer kitartó híveit.
Szeretném persze, ha az én személyem eltűnne a történeteim mögött, s csak a hanglejtésben, a lélegzetvételben, az érvelés módjában és az elbeszélés csavarjaiban lépne színre. Ami engem illet, hosszú utat jártam be. Alakváltásaimban – akár egy bolygó hollandi vagy vándor zsidó – arcomhoz forrott maszkokban éltem. Most, a pálya végén, leolvadtak a maszkok. Egységbe forrott a sokféleség. "Szeretettel és hálával búcsúzunk" - Végső búcsút vettek Ungvári Tamás írótól - Fidelio.hu. Elértem, amit Jean-Jacques Rousseau tűzött ki az élet értelmeként: az önazonosságot. Ez mind én voltam egykoron, vallotta mesterem, Füst Milán – igen, ez én voltam mind, a könyveim írója, a menekülő és a célba érkező, a soknyelvű tanár, az önsajnálatra a legkevésbé hajlamos ironikus szerző. A halhatatlanság enciklopédiáját író, kétségbeesetten bizakodó halandó. I. A JELEN ARCHEOLÓGIÁJA SZÉLLEL BÉLELT Vörösmarty lányát vette el Széll Kálmán a dualista Magyarország egyik jelentéktelen miniszterelnöke volt. A szabadelvűség cégére alatt megcsúfolója a szabadelvűségnek. Személye az önérzetes semmit mondás, a kiegyezésen belüli kiegyezés, az elvtelen kompromisszumok s a mindenáron hatalmon maradás kormánypárti jelképévé "emelkedett".
Telekes Bélába belefecskendezte a technika álmának mérgét Földessy irodalomcentrikus naivsága. Harminc év hallgatás, elnémítottság és megaláztatás után én csak két nyomtatott oldal ígéretét hoztam a Csalogány utcába, s nem felbúgó motorok zaját, nem a röplapokat, nem a falvakra libegve leereszkedő poémák zizegését. A próza voltam abban a világban, ahol Földessy boltozatos koponyája álmodott a népről, hazáról, világliteratúráról: ahol Telekes Béla aludta át elvarázsoltan az évtizedeket. Telekes Béla 1960-ban halt meg, anélkül, hogy életében repülőgépen ült volna. EGY NAGYON CSÚNYA SZÓ Ah, ah, pirulnom kell... Hont Ferenc korántsem volt olyan jelentős személyiség, mint amilyen szerepet akaratlanul is játszott az életemben, hacsak nem a kártékonyság skáláján mérjük fontosságát. Én egyébként teljesen elfogulatlan voltam vele. Legfeljebb kétszer találkoztunk, s személyemben nekem sohasem ártott. Amikor bárhol hatalmon volt, akkor olyan magasságban, ahová én fel nem érhettem; amikor hanyatló éveiben két hatalmas kutyáját sétáltatta a Krisztinában, veszedelmes lett volna szóba elegyedni vele, mert többórás, kéretlen s megszakítás nélküli előadással jutalmazott.
Papírtemető. Vagy egy-egy irodalomtörténeti mű, amelyben a sivatag minden homokszemét számon tartják. Olvashatatlan krónikák tömegsírjában külön urna jutott nekünk, ismeretlen katonáknak a névsorolvasáson. Doberdó egyforma, fehér keresztjei, példás rendben. Hálánk sem maradhat el. Az elmúlt évtizedben írott könyveim a feledés ellen pereltek, az emlékezés jogáért, a nemzeti múlt igazságos tudatáért, az elhallgatások és ferdítések ellen. Másfélszáz "egyperces" portréban idéztem fel emlékezésre érdemes múltbéli alakokat. Közben megfeledkeztem magamról. Csupán tárgyiasítva és maszkok mögül derülhetett ki az, hogy kyvagiokén. Ma sem tudom még mindig, KYVAGIOKÉN? – a dologgal nem értem rá foglalkozni. Másoknak meg, joggal, kisebb gondja is nagyobb ennél. Kissé restellem is, hogy ennyire sikerült elbújnom a dolgok mögé. A napi világtörténelem pompás fedezéket kínált, ám múlnak az évek, és jó lenne végre már biztosat tudni. Járt itt valamiféle kisfiú?
Kutrucz Gizella, ha van a kifejezésnek értelme, amolyan pártamazon volt. Senki se emlékezne rá, ha egy véletlen folytán nem bukkan rá Bosnyák Zoltán nevére egy csillebérci telek tulajdoni lapján. Kutrucz Gizella azt hihette, hogy a második világháborút az övéi nyerték meg, a szovjetek bevonulásával megteremtődtek az igazságszolgáltatás feltételei: a népbíróságok végezték a dolgukat, és akasztófára juttatták az akasztófavirágokat. A háborús bűnösök vagyonát elkobozták – hogyan lehetséges akkor az, hogy a csillebérci telek (melyet ő vett volna bérbe) még mindig Bosnyák Zoltán és felesége, Partin Ilona nevén van? Továbbá hogyan lehetséges, hogy Bosnyák Zoltán fia, Bosnyák Csaba bizalmi beosztásban dolgozhatott a paksi atomerőműben, majd nyugatra távozhatott bántatlanul? Kutrucz Gizella az 1940-es évek Szlovákiájában kezdett dolgozni a munkásmozgalomban. Alkalmi látogatója volt a Győrffy-kollégiumnak, összekötő a népi kollégisták és a föld alatt szervezkedő kommunisták között. "Főhadiszállássá" alakította át a Móricz Erzsébet, azaz Csibe (Móricz Zsigmond nevelt lánya) által üzemeltetett Baross utcai könyvesboltot, s onnan szervezte meg a Margit körúti fegyházból nyugatra indított kommunisták és szociáldemokraták szökését.
Jelenára nagy benyomást tett az emberi kapcsolatokra alig képes ifjú gondolkodó, aki fürdőnadrágban is Eckhardt mestert, a német misztikust idézte. És Cusanus, azaz Miklós mester meg a coincidencia oppositorum? Az ellentétek végzetes egybeesése? Jelenával franciául beszéltek. Lukács azonnal irányt változtatott. A Heidelbergben elkezdett módszeres esztétika helyett Dosztojevszkijhez fordult, a megértő, a szeretetről prédikáló Dosztojevszkijhez. Ebből született az a nagy tanulmány, amelyik Lukács világhírét fenntartotta: A regény elmélete. Érdekessége, hogy a görögöktől Cervantesig az elbeszélő irodalom ragyogó elemzése volt ez, csak éppen Dosztojevszkijhez nem jutott el. A könyv alakban is megjelent töredéket Jelena Grabenkónak ajánlotta, azóta is így jelent meg a világ tizenhét nyelvén. A baj az volt, hogy Jelena sajátos szerelemmel rajongott Lukácsért, dicsérte méretes fülét, ha már apró termetét nem dicsérhette. "Neki Gyurira lelkileg szüksége volt, viszont fizikailag undort érzett vele szemben. "